Sziasztok!
Gondoltam, amíg Daru elkészíti a fórumot (úgy három, négy hónapon belül 
) addig a hírekben olvasgathattok mindenféle beszámolót, személyes élményt a koncertekről, meg mindenféléről. Ez amiatt is szükséges, mert így Daru majd jól megijed, hogy szétbombázom a honlapot és veszi a fáradtságot a fórum elkészítésére. Igen, Daru ez egy finom, burkolt célzás irányodba. 
Amiért a múltkori (2009. szeptember 27-én tartott) buliról meg szeretnék emlékezni, annak az az oka, hogy félig-meddig mi szerveztük a dolgot és ezért nagyon izgultunk, hogy mi lesz a végeredmény. Természetesen a körülmények ismét vasmarokkal terelgettek minket a kitaposott ösvényrő a bozótosba, de a végén csak megtaláltuk a kivezető utat.
Azt azért érdemes tudni, hogy a cseh Rasta Führer elég elmebeteg társaság (már jó értelemben ), mert úgy gondolták, hogy körbeutazzák a környező országokat és a nagyobb városokban koncertezni fognak. Fel is vették néhány honi együttessel a kapcsolatot, Magyarországra pont egy vasárnapi nap jutott. Szerencsére mi is elmerokkantak vagyunk, úgyhogy a saját zenekaromat is sikerült rövid vita (ugye Daru ) után meggyőzni, hogy ez nekünk kell, mert jó.
Nagy nehezen megszerveztünk mindent, Bérczi Szabival együtt, akinek köszönjük a közreműködését így utólag is. Megvolt a hely, időpont, a Kötelező Közhelyek meg volt olyan jófej, hogy eljött és tulajdonképpen a nevét adta ehhez a bulihoz. Minden készen állt, a csehekkel is lezsíroztunk mindent, szombat estig úgy tűnt, minden a lehető legnagyobb rendben van.
Aztán kiderült, hogy annyira mégsincs minden rendben, mert először nem volt elég mikrofon, aztán lett, nem volt jó a lábcinállvány, az is lett. A motyót a Rocktogonból átvittük a DELIRIUM Pubba, ekkor már 19.20 lehetett, 20.00-kor meg kezdés. Csehek sehol, mikrofonkábel szintén nincs elegendő. Aztán csehek beestek, mikrofonkábeleket meg szereztünk a Próbahelytől, iszonyatos mákunk volt, hogy volt elég kábel. Ekkor már nyagyjából nyolc óra körül járt az idő, szerencse, hogy éjfélig borzolhattuk a szomszédok idegeit, mert különben nem lett volna elég idő a három zenekarra.
Aztán kezdődött a beállás, amivel elment durván háromnegyed, vagy talán egy óra is. A helyen nagyon készséges volt mindenki, nagyon kellemes kis pub, aki teheti menjen el egyszer feltétlenül. Kis helyről van szó, de hangulatos, van beülős része is, ott jól el lehet bandázni.
Végre kilenc előtt pár perccel elkezdődött a koncert. A Rasta Führert kihangosítani egy ilyen pici helyen nem volt egyszerű feladat, a hangtechnikusunk azonban állta a sarat és a körülményekhez képest kihozta a maximumot a kilenc fős legénység produkciójából hangosítás tekintetében. Mondjuk és az akusztikus gitárból nem hallottam semmit, a másik elektromos kollégából sem sokat, meg kicsit pontatlan volt néha a dob, de ettől eltekintve remek koncertet adtak, megalapozták a hangulatot, jöttek is rájuk szép számmal. Sajnos koncert után nem maradtak sokat, mert mentek is egyből tovább a következő állomásra. Ügyesen ötvözték a reggae-t a ska-val, kis összeszokás, színpadi tapasztalat, meg nagyobb színpadok és néhány év múlva kiváló zenekar lesz, érdemes rájuk odafigyelni.
Még a Rasta koncertje közben kérte Bandi KK-ből, hogy szeretnének előttünk játszani, mert el kell érnie az utolsó buszt hazafelé, mi meg persze igent mondtunk. A Kötelező Közhelyek hozta a formáját, gyors, fogós deszkás punk himnuszok, megspékelve a háromtagú fúvósszekcióval, elég összeszedett bulit csaptak az arcunkba. Az ének hangosítása nem volt a legjobb és a gitár megint mintha halkabb lett volna a kelleténél (nekem ez mániám 
), de összességében kiváló koncertet adtak, utólag is köszönjük nekik. Jó, hogy vannak a színtéren olyan zenekarok is, akik 4-5 éve csinálják a dolgukat és nem szálltak el annyira, hogy ha jön egy felkérés, akkor azt visszautasítsák, mert nem kapnak érte pénzt, vagy mondjuk mert csak tíz ember előtt fognak zenélni.
Aztán utolsóként léptünk mi a színpadra és nagyon örültümk neki, hogy ilyen későn, vasárnap, a Kötelező Közhelyek után még ennyi ember (és nem csak az ismerőseink) ott maradt meghallgatni minket. Kis beállás, szokásos koncert előtti tequila () aztán kezdődhetett a bugi. Meglepetésünkre nagyon jó kis közönség gyűlt össze, lereagálták a poénokat, volt stage diving, meg gandzsázás (a közönség részéről természetesen), egyszóval fergeteges volt a hangulat. Nem is rontottunk sokat, azért volt egy szám megint, amit valamiféle negatív ritmusban sikerült eljátszani, de ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat. Mégegyszer köszönjük azoknak akik ott voltak és ilyen pompázatos estét varázsoltak a DELIRIUMBA így hétfőre virradóan. Kétszer is visszatapsoltak (mondjuk ez köszönhető a beépített embereinknek is), így kicsivel éjfél után csendesült el a színpad. Aztán motyót vissza a Rocktogonba, mindenki haza és máris kezdődhetett mindenkinek a jól megérdemelt mosolygós hétfői munkanapja.
Sokat paráztunk a buli összehozásával, de végül - számunkra legalábbis - az eddigi legjobb koncertélmény volt. Köszönjük mindnekinek, aki ott volt és segített!
Szeretek rövid és izgalmas beszámolókat írni. 
Előd
